Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Tradicionális ösvényen a modern világban

2020. január 04. 22:58 - Amanda Spruce

Kutak

(English version HERE.)

Tudom, tudom. A blog neve Panelsámán, ez a poszt mégis máshol játszódik már.

Szerencsére, a blog indulása után nem sokkal az égiek mellém álltak, és sikerült a lakótelepi blokkot egy családi házra cserélni. Ugyan nem egészen ott, ahol szerettem volna, de az majd idősebb éveimre teljesülni fog.

Sokáig azért sem írtam egyetlen posztot sem, mert egyszerűen a ház kialakítása miatt nem volt rá időm. Most sem vagyok eleresztve e téren, de könnyebben írok most, mint a felújítás közepette tehettem volna.

A házunk gyakorlatilag önellátó, már csupán a villanyhálózatról való leválást kell kieszközölni valahogy, és függetlenek leszünk a mindenféle szolgáltatóktól. A ház vízellátását ugyanis egy 67 méter mély kút biztosítja. A víz minősége ivóvíz minőségű, ezért igencsak vigyázok a kút és környékének biztonságára, hiszen a kútba jutó szennyeződés a saját vizünket fertőzi meg.

nottingham-water-supply.jpeg

(Vízcsepp. Kép forrása: Google.)

A nemrég megépített fürdőszobám ablaka éppen a kútakna felé néz. Mivel még nincs lefóliázva az üveg, ezért ki lehet látni az aknához. Egyik reggel a reggeli frissítő zuhanyomat vettem. Az éjszakai hűvös után megdermedt végtagjaim lájkolták a zuhanyból folyó meleg vizet, én pedig azon méláztam el, hogy milyen csodálatos dolog ez így. Mármint az, hogy megnyitom a csapot, és víz jön belőle.

Amíg a panelban laktam, és magától értetődő volt, hogy víz folyik a csapból, mert a vezetékes vízhálózatról kaptuk a vizet, természetesnek vettem, hogy van vizünk.

Itt, a puszta közepén, ahol magunknak termeljük ki a vizet, már nem ilyen természetes ez. Hiszen elég egy durva aszályos időszak, amikor elapad a víz a kútban. Látjuk, mi folyik jelenleg Ausztráliában, vizet lopnak, mert kevés van. Nagyon kevés. Nem pénzt, hanem vizet... Nem szeretném megélni, hogy egyszer csak víz helyett már csak homokot hozzon fel a vízmű odalentről... pedig sajnos, nagyon valószínű, hogy vén fejjel előbb-utóbb, de megélem.

Gondoljunk arra, minden egyes nap, és adjunk azért hálát, hogy nekünk – még – nem kell megküzdeni a vízhiánnyal! Gondoljunk arra, hogy amit most természetesnek veszünk, annak is egyszer vége szakad, bármi is legyen az. Akár az életre is gondolhatunk ez alatt, hiszen a halál olyan hirtelenséggel viszi a szeretteinket is magával, hogy felkészülni sincs időnk.

Állj meg egy percre, és adj hálát a vízért, amit megihatsz!

Szólj hozzá!
Tradicionális ösvényen a modern világban